Van úgy, hogy az embert elragadja a szenvedély. Igazán. Jönnek dolgok, amik apránként kitöltik életének üres és rejtett zugait. Idővel fontossá válnak, megtestesülnek és köréjük csoportosul egy egész élet. A dizájn számára az egyik örök szerelem és felleli bármiben. Ott van körülötte, mindenhol.

Éles emlékképek. A baba apró, puha kezében a mesekönyvek, amiket órákig nézeget áhitattal, csendesen, elmélyülve. A kislány egyre ügyesedő kezében a hosszúhajú baba, aminek szép kell, hogy legyen a ruhája, és hullámosan rendezett , lakkozott a frizurája.  A kamaszlányt magához vonzzák a finom és izgalmas selymek, bársonyok,  amikből néhány kanyarítással és pár gyors öltéssel igazán egyedi öltözet születik újra és újra. Izgalmas, öreg tárgyak, melyek megérintve őket, mesélnek a múltról. A bútorok, amik körbejárják a szobája összes sarkát, hogy végül megpihenjenek és a lehető leglátványosabb formájukat mutassák. A líra, ami olvasás, színház és írás formájában egy életre társul szegődik, és folyamatosan megszületik. 

Egy valami közös. A felfedezni váró szépség, ami mindenben ott van. Annyira egyszerű, csak meg kell látni, érezni, tapintani vagy felszínre hozni. Ezek a kihívások, amik a mindennapjaim mozgatórugói. Ez a blog azért született meg, hogy ezeket a csodálatos élményeket veletek is megosszam.